Az Ur által az Urálból által elhozott legértékesebb anyagot a következő élet során feldolgozták. Elkészítette a «Vogul ország és lakói» című fő munkáját, amely a szerző halála után 1864-ben jelent meg magyarul, Budapesten. Reg nagy jelentőséget tulajdonított a környék nevének a modern helynevekben való tanulmányozására, amely lehetővé teszi a népek múltbeli áttelepítésének megítélését. Az áttelepítés eredetéről és történelméről szóló elképzeléseit a nyelvek összehasonlító elemzése alapján építette fel, figyelembe véve az etnográfiai adatokat. Reg létrehozta a finnugor nyelvek genetikai kapcsolatát, amelyek magukban foglalják a magyarok, finnök, mansi, hanti, komi és mari nyelveket. Különösen megdöbbentőek voltak a mansi és a magyar nyelv hasonlóságai. Arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok olyan ősektől származnak, akik régen észak-Urálban és a Transz-Urálban éltek, a Mansi által lakott területen. A Reg ezen állításait alapvetően elfogadják a modern nyelvészek. Ötleteik szerint az urugok ősi otthona a Kama medencében és kissé déli erdős részen található. Kr. E. Évezred első felében törzsek alakultak ki az ugor közösségből, akik később a magyarok őseivé váltak. A fennmaradó urugok sokáig ezen a területen maradtak, és a 12.-15. Században a törzsek egy része az Urálon túlhaladt. Általában véve, Reg utazása az Urálon és az Urálon keresztül körülbelül másfél évig tartott (érkezés Solikamskbe – 1843. november, távozás Berezovótól – 1845 március). Útjának hossza 5,5 ezer km volt. Korábban egyetlen tudós sem végzett ilyen hosszú és alapos kutatást itt, nem folytatta ilyen hatalmas területen. Reg utazása felfedezetlen területeken felkeltette az érdeklődést az Észak-Urál természetének és lakosságának tanulmányozása szempontjából, és hozzájárult a finnugor népek tanulmányozásának fejlesztéséhez.

A finn-ugor nyelveket beszélő népek nyelvi közösségük idején Európa keleti és északkeleti részén, Európa és Ázsia határán, az Urál-hegységben éltek. Az Urál-hegység az Európa és Ázsia közötti határ, összpontosítva az Urálra, eurázsiakká válunk, mivel nincs felosztás «keletre» és «nyugatra». Itt jöttek létre a legrégibb közösségek, amelyek később megkapják az indoeurópai európaiak, valamint más nyelvi családok, különösen a finnugor népek nevét. Az indoeurópai közösség kialakulásának kronológiai szakaszai: 1. Körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt néhány afrikai bevándorló élt az Északi-sarkvidéken, de a gleccserek közeledtével (a Valdai-jegesedés Wurm, Vislins és Wisconsins-eknek felel meg) az emberek délre kezdtek visszavonulni; 2. 70—11 ezer évvel ezelőtt, egy olyan időszakra, amelyet általános lehűlés jellemez, az emberek visszavonulásának folytatása Észak-Európától délre; 3. 11—10 ezer évvel ezelőtt, a holocén korszak, az indoeurópai közösség kialakulása a Dél-Urál régióban. A Dél-Urál, a Kaszpi-tenger és az Aral-tenger között húzódó «nagy sztyeppe» sok népe vándorlásának helyévé válik. A híres indiai Tilak közszereplő azt állította, hogy az indiánok szülőföldje az Északi-sark, mivel az ősi Védák olyan területet írnak le, ahol fél nap és fél éjszaka tartózkodnak.

A nagy Urál (Urál-hegység) területén, Kr. E. 4. évezred végén. e. a legrégibb Urál közösség jön létre, amely magában foglalja a finnugor népeket (különálló közösségben jött létre a 3. évezred végén) és a szamojédokat (külön közösségben alakították ki Kr. e. 1. évezred végén). Kr. E. 3. évezred végén. e. A finnugorok az ókori indo-európaiak távozása után a mocsári vasérc kimerülése miatt vándorolnak a Dél-Urál területére (az ún. Vary-ben fejlesztették ki őket, a régészek ezeket a településeket «városok országának» hívták). Az ugri alapnyelv alapján a BC 3. évezred végén. e. – Kr. e. 1. évezred közepe. e. a Dél-Urál régiójában kialakulnak a jobb magyar (magyarok) és a praobsko-ugor (hanti, mansi) nemzetek közössége; Kr. e. 3. évezred végén e. – Kr. e. 2. évezred közepe. e. A finn-permi alapnyelv alapján kialakul a perm (komi, udmurd) és a finn-volga (mari, mordov, szamámi, finn, izhora, vodi vagy vod, vepsi, észt, livai) népi közösség.